magyar

Sorstársainkkal együtt mi is egy társasházban lakunk, ami magában foglal bizonyos mértékű súrlódást a lakótársak között. Úgy tapasztalom, hogy ez elsősorban abból adódik, hogy az emberek nem tudják, hogy mit vállaltak be.

Gondolok itt arra, hogy a társasházi lakásban erősen benne van a társas rész. Tehát, ha akarod, ha nem, igenis alkalmazkodni kell a többiekhez. Ráadásul nem csak itt-ott, hanem nagyon is sok dologban. Nem vagy önálló, nem dönthetsz a többiek nélkül, és ha döntés van, akkor kötelességed betartani azt. Legalábbis ezt követelné meg egy normális társasházi együttélés.

Ennek ellenére az emberek nem így gondolkodnak, azt hiszik, azaz ő lakásuk, azt tehetnek, amit akarnak. Lófaszt.

Egy egyszerű példa a társasház folyosója. Ez egy közös terület, ami Magyarországon sajnos azt jelenti, hogy az senkié. A senkié pedig pont az ellenkezője a mindenkiének, ezért tulajdonképpen a többség magasról szarik rá, hogy mi van a folyosóval. Persze szájal érte, hogy ha valami gáz van vele, de tenni semmit nem tenne érte. Odaszemetel, bekoszolja, nem takarítja. Nekem a kedvencem az, amikor a kedves lakótárs kiteszi a szemetet a küszöbre, mert majd leviszi, és addig se bent bűzölögjön. Bűzölögjön a folyosón??? Bunkó!

A másik kedvenc probléma a hang. Bár a szigetelés elég korrekt, azért annyira nem jó, hogy minden hangot visszafogjon, sőt! Nem is várom el, hogy tökéletes legyen, és semmi sem jöjjön át a szomszédból, de azért az már mégiscsak gáz, amikor este 11 után olyan hangzavar jön át a szomszédból, hogy aludni sem lehet. Hangoskodjon előtte, vagy szóljon előre, ha bulit tart, és ne csináljon belőle rendszert.

Tudom, hogy az az ő lakása, de akkor sem tehet meg mindent, mert ez egy társasház, alkalmazkodnia kell a többiekhez. Ha nem tetszik el lehet menni! (Ez sajnos arra is igaz, akit zavarnak az ilyen köcsögségek.)

Az ember azt gondolná, hogy ez azért valamennyire a kulturáltság része, és azok az emberek, akik megengedhetnek maguknak egy új építésű lakást azok tudnak viselkedni. Sajnos nem ez a helyzet.

Ez így elsőre nem tűnhet akkora dolognak, de azért mégis. Aki kicsit odafigyel tudja, hogy a Google az újításait először csak az angol nyelvű felületein publikálja. Például, ha vesszük a Google keresőt, akkor az angol felületen már értékelhetjük a keresési találatokat is, feljebb tolhatunk egy-egy találatot, illetve kivehetünk párat, saját értékelésünk szerint. Ezzel segítjük a keresési eredmények optimálisabbá tételét. Erre viszont – egyelőre – nincs lehetőség a magyar felületen. Tehát, ha valaki ezt szeretné használni, vagy más új lehetőséget, akkor az angol felületet kell használnia.

Viszont, ha az angol nyelvű felületen keresünk, akkor elsősorban angol találatok jelennek meg, ami teljesen logikus. A probléma ott van, hogy ha én elsősorban magyar oldalakon akarok keresni egy cég, vagy márka nevére, akkor ezt csak külön beállítással tehetem meg az angol felületen.

A megoldás az, hogy a keresési beállításoknál az angolt választjuk ki, mint nyelv, de bekattintjuk, hogy preferálja a magyar oldalakat. Erre a keresési képernyő alatt meg fog jelenni egy választási lehetőség, hogy az egész weben, vagy csak a magyar oldalakon akarok-e keresni. Mivel alapértelmezésben a magyar oldalak lesz kiválasztva, ezért kézzel kell váltani, de talán így már egyszerűbb az élet.

A sok baromság közül talán ezt utálom a legjobban: a ködlámpa indokolatlan használatát. Rengeteg ember kapcsolja be az első ködlámpákat este – gondolom azért, hogy jobban lássanak. Ezzel viszont fölöslegesen irritálják a szemben közlekedő autósokat (legalábbis engem).

Természetesen, ha köd van, akkor nyilvánvaló, hogy használják, ők is jobban látnak, a szembe jövők is hamarabb észreveszik a ködlámpával érkezőket. Viszont, ha közel s távol egy grammnyi köd sincs, akkor ne tessék felkapcsolni azt a kurva ködlámpát, mert vakít.

A hátsó ködlámpa is hasonlóan zavaró tud lenni, ha indokolatlanul használja az ember, de azt talán jobban megszokta már az ember, hiszen sok esetben olyan, mint a féklámpa. A minap épp ködben utaztam hazafelé, és utolértem egy ködlámpát használó autót. Miután észrevette, hogy mögé értem, lekapcsolta a hátsó ködlámpáját! Tök logikus lépés volt tőle, el sem akartam hinni elsőre, hogy ilyenre is odafigyel. Végül is olyan ez, mint amikor távolságiról tompítottra váltod a fényszórót, ha megelőznek.

Lehet szidni a közlekedést, hogy bénák vagyunk, mehetnek a bezzegek is, hogy a németek, meg az olaszok, ott aztán megvan. Valóban megvan valami, de korántsem mindegy, hogy közlekedünk.

A németeknél egyértelmű a szabály-tisztelet, mindenki úgy közlekedik, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Jobbra tartanak, megadják a megfelelő követési távolságot, nem hajtanak be a kereszteződésbe, ha nem férnek el és beengedik maguk elé az érkező autót, átengedik a gyalogost. (Náluk már megvan az a szabályozás, hogy a gyalogost át kell engedni, ha áll a zebránál. Az egyik német autós magazinban egyik évvége alkalmából volt egy olvasói levél válogatás a hülye gyerek fajtából. Az egyikben a kérdés úgy hangzott, hogy ha egy kutya áll a zebránál, akkor is meg kell-e állni. A válasz annyi volt, hogy csak akkor, ha a kutyához pórázon kapcsolva van egy gazdi is.)

Az olaszoknál pedig mindent szabad, a lényeg, hogy menjünk, haladjunk. Rómában nem számít, hogy kétszer egy sáv van felfestve, ha van hely és sok az autó lesz ott 3+1 sáv is, mert haladni kell. Az útikönyvben is úgy szerepel a zebrán történő áthaladás, hogy határozottan induljunk el, és majd megállnak az autók (ha nem vagyunk elég határozottak, akkor álljunk be egy határozott római mögé). Viszont tényleg haladnak, nem számít a káosz, persze mindennaposak a koccanások, a jobb visszapillantó tükröt már vissza se hegesztik, ha leszakad, úgyse használják.

Nálunk azért több a káosz, de úgy látom, van fejlődés. Még sok a teendő, sok a köcsög az utakon, de azért többen vannak, akik értelmesek, felfogják ésszel, hogy nem mindig kell erőszakoskodni, hanem lehet kulturáltan közlekedni. Már elengedjük a motorokat a piros lámpánál, sőt akár lassan haladó forgalomban is lehúzódunk, had menjen. Beengedjük a bekéredzkedő autósokat magunk elé, amit minden esetben megköszönnek. Van még pár dolog, ami viszont még nem megy, ezekről viszont egyesével, kicsit később.