A digitális fotók, videók, fontos dokumentumok, táblázatok világában nélkülözhetetlen egy jó biztonsági mentést végző eszköz használata.
Természetesen én is készítek biztonsági mentést, de a korábbi eszköz egy adhoc mentést végző egyszerű rsync volt, ami a meghatározott könyvtárakat másolta át egy adott helyre, ha én erre utasítást adtam. A felület béna volt, a biztonsági mentés lassú, sokszor másolt át fájlokat feleslegesen.
Épp ezért úgy döntöttem, hogy ha már a Mac OS X-ben van beépített mentés, akkor azt használom. Elő is kerestem a System Preferences közül a Time Machine-t, és elkezdtem az ismerkedést.
Alap beállításokkal egy meghajtót kiválasztva a kis drága mindent ment. Ez egy nagyon jó dolog tud lenni, lévén így minden biztonságban van, viszont nekem nincs akkora tárhelyem, ahol tárolni tudnám az összes cuccom. Ezért nekiálltam, hogy kiválasszam melyek azok a könyvtárak, amelyekről nem kérek biztonsági mentést. Részemről egyszerűbb lett volna, ha azokat mondhatom meg, amikről kell, de tulajdonképpen mindegy.
Miután mindent előkészítettem, elindult az első mentés. Tudtam, hogy ez sokáig fog tartani, 200 GB adat átmásolása azért nem megy egyik pillanatról a másikra, úgy gondoltam, hogy 10–20MB/mp sebességgel kb négy óra alatt meg lesz a dolog.
Sajnos a Time Machine nem így gondolta. Nem tudom, hogy pontosan milyen fájl műveleteket hajtott végre, de majdnem két napig (!) ment a biztonsági mentés. Lehet, hogy sok apró műveletet próbált elvégezni, vagy egyik helyen írt, a másikon olvasott, de nagyon sokáig csak pár száz kilóbájtot másolt át másodpercenként. Már-már kezdtem feladni, de a progress bar mutatta, hogy halad ő, csak lassan.
Aztán egyszer csak készen lett a biztonsági mentés és normál üzemmódba kapcsoltam. Az első dolog, ami feltűnt, hogy a Time Machine óránként leellenőrzi, hogy történt-e változás, és, ha történt, akkor egy szépen készít is egy másolatot.
Mindez nagyon gyorsan megy, ugyanis a Mac OS X kernel szinten biztosít támogatást arra, hogy lekérdezhető legyen a változások listája. Így nem kell egyesével végignézni az összes fájlt, csak egyszerűen meg kell nézni, hogy a legutóbbi futtatás óta mi változott. Viszont bármennyire is gyors volt a mentés, engem zavart, hogy óránként felbőg a külső vinyó és teker egy kicsit (sok esetben nem is volt menteni való).
Itt jött a képbe, hogy sajnos nincs beépített felület arra, hogy módosítsak az időzítésen. Persze lehet, csak sajnos egy konfigurációs fájlt kell szerkeszteni. Hála a Google-nek hamar megtaláltam a TimeMachineEditor alkalmazást, ami helyettem szerkeszti a fájlt. Ezzel már kényelmesen át tudtam állítani a biztonsági mentést négy óránkénti mentésre.
A korábbi biztonsági mentésemhez képest ez a négy óra eléggé gyakorinak számít, viszont a Time Machine-ban a legjobb az, hogy teljesen láthatatlan módon végzi a munkáját, és ha nincs meg egy fájl, vagy egy korábbi verziója kell, akkor bármikor visszaugorhatok az időben, hogy megnézzem a régi változatot.
Mindenkinek csak ajánlani tudom a Time Machine használatát, eddig a legjobb biztonsági mentést végző eszköz, amivel találkoztam.
Mivel gyakorlatilag mindenki digitális fényképezővel készíti a fényképeit, előbb-utóbb mindenki belefut abba, hogy rendszereznie, kezelni kell a rengeteg képet, amit készített. De az csak egy dolog, ami miatt a 
Importálás során egyszerűen kiválaszthatjuk, hogy mely képeket milyen mappákba szeretnénk importálni. A fájlok másolása után a rendszer már mutatja is a kész albumot és egyetlen kattintással kitehetjük az albumot a webre.
