backup

Mivel gyakorlatilag mindenki digitális fényképezővel készíti a fényképeit, előbb-utóbb mindenki belefut abba, hogy rendszereznie, kezelni kell a rengeteg képet, amit készített. De az csak egy dolog, ami miatt a Google Picasa a legjobb az átlagember számára.

Amire nem gondolnak az emberek

Ami miatt igazán üt a szoftver, az a hozzá kapcsolódó Picasa Web Albums szolgáltatás. Az elmúlt hetekben a Google ugyanis olyan drasztikus mértékben csökkentette az online tárhely árát, hogy mára már mindenki, de tényleg mindenki megengedheti magának: 20GB mindössze 6$ évente! (Adóval együtt). Ez egy magyar ember számára is megengedhető, hiszen éves szinten 1200 forintról beszélünk. (Szerintem hülye tehetségkutatókra többet fizetünk átlagosan, mint 1200Ft.) A 20GB pedig több évnyi fotó tárolására alkalmas.

Hogy miért olyan rettentően fontos ez? Azért mert az átlagembernek fingja sincs arról, hogy mi az a biztonsági mentés. Halvány lila gőze sincs arról, egy hardver meghibásodás miatt, vagy gyakorlatlansága miatt több év képei veszhetnek oda! Viszont egy olcsó webes szinkronizációval a lehető legjobb biztonsági mentést kapjuk: bekerül a felhőbe.

A Picasa annyira egyszerű, annyira felhasználóbarát, hogy gyakorlatilag a számítógéphez alap szinten értő felhasználók (pl.: öregebb korosztály) is könnyedén tudják kezelni.

Egyszerűség minden szinten

Importálás során egyszerűen kiválaszthatjuk, hogy mely képeket milyen mappákba szeretnénk importálni. A fájlok másolása után a rendszer már mutatja is a kész albumot és egyetlen kattintással kitehetjük az albumot a webre.

A webes megosztás pedig nem egyszerű feltöltést, hanem szinkronizálást jelent. A szinkronizálás bekapcsolásakor a Picasa létrehozza a weben az albumot és feltölti a fájlokat. Viszont, ha később módosítunk a képeken (töröljük, vagy szerkesztjük azokat), a Picasa automatikusan elvégzi a módosításokat a weben is!

Lehetőségek tárháza

A haladó, vagy nagyobb igényekkel rendelkező felhasználóknak is tartogat eszközöket a Picasa. Alap szinten szerkeszthetjük a képeket: forgatás, kivágás, fényerő, kontraszt állítás, vörös szem eltávolítás, stb. Sőt, olyan fejlett technológiával is rendelkezik, mint az arcfelismerés!

A beépített lehetőségekkel közvetlenül tudunk nyomtatni, emailt küldeni, megosztani, kollázst készíteni, fényképet előhivatni, blogolni, amit akarunk. Sőt, különböző kiegészítők letöltésével egyéb felületekre (Flickr, Facebook) is feltölthetjük a képet közvetlen a Picasaból.

Az már tényleg csak hab a tortán, hogy a Picasa elérhető minden platformon (Windows, Mac, Linux).

Csak a miheztartás végett: én Adobe Lightroom-ot használok. A Picasa-t apukám részére izzítotam be az ő gépén. Neki, tökéletes, sőt, többet is tud a kelleténél.

A digitális fotók, videók, fontos dokumentumok, táblázatok világában nélkülözhetetlen egy jó biztonsági mentést végző eszköz használata.

Természetesen én is készítek biztonsági mentést, de a korábbi eszköz egy adhoc mentést végző egyszerű rsync volt, ami a meghatározott könyvtárakat másolta át egy adott helyre, ha én erre utasítást adtam. A felület béna volt, a biztonsági mentés lassú, sokszor másolt át fájlokat feleslegesen.

Épp ezért úgy döntöttem, hogy ha már a Mac OS X-ben van beépített mentés, akkor azt használom. Elő is kerestem a System Preferences közül a Time Machine-t, és elkezdtem az ismerkedést.

Alap beállításokkal egy meghajtót kiválasztva a kis drága mindent ment. Ez egy nagyon jó dolog tud lenni, lévén így minden biztonságban van, viszont nekem nincs akkora tárhelyem, ahol tárolni tudnám az összes cuccom. Ezért nekiálltam, hogy kiválasszam melyek azok a könyvtárak, amelyekről nem kérek biztonsági mentést. Részemről egyszerűbb lett volna, ha azokat mondhatom meg, amikről kell, de tulajdonképpen mindegy.

Miután mindent előkészítettem, elindult az első mentés. Tudtam, hogy ez sokáig fog tartani, 200 GB adat átmásolása azért nem megy egyik pillanatról a másikra, úgy gondoltam, hogy 10–20MB/mp sebességgel kb négy óra alatt meg lesz a dolog.

Sajnos a Time Machine nem így gondolta. Nem tudom, hogy pontosan milyen fájl műveleteket hajtott végre, de majdnem két napig (!) ment a biztonsági mentés. Lehet, hogy sok apró műveletet próbált elvégezni, vagy egyik helyen írt, a másikon olvasott, de nagyon sokáig csak pár száz kilóbájtot másolt át másodpercenként. Már-már kezdtem feladni, de a progress bar mutatta, hogy halad ő, csak lassan.

Aztán egyszer csak készen lett a biztonsági mentés és normál üzemmódba kapcsoltam. Az első dolog, ami feltűnt, hogy a Time Machine óránként leellenőrzi, hogy történt-e változás, és, ha történt, akkor egy szépen készít is egy másolatot.

Mindez nagyon gyorsan megy, ugyanis a Mac OS X kernel szinten biztosít támogatást arra, hogy lekérdezhető legyen a változások listája. Így nem kell egyesével végignézni az összes fájlt, csak egyszerűen meg kell nézni, hogy a legutóbbi futtatás óta mi változott. Viszont bármennyire is gyors volt a mentés, engem zavart, hogy óránként felbőg a külső vinyó és teker egy kicsit (sok esetben nem is volt menteni való).

Itt jött a képbe, hogy sajnos nincs beépített felület arra, hogy módosítsak az időzítésen. Persze lehet, csak sajnos egy konfigurációs fájlt kell szerkeszteni. Hála a Google-nek hamar megtaláltam a TimeMachineEditor alkalmazást, ami helyettem szerkeszti a fájlt. Ezzel már kényelmesen át tudtam állítani a biztonsági mentést négy óránkénti mentésre.

A korábbi biztonsági mentésemhez képest ez a négy óra eléggé gyakorinak számít, viszont a Time Machine-ban a legjobb az, hogy teljesen láthatatlan módon végzi a munkáját, és ha nincs meg egy fájl, vagy egy korábbi verziója kell, akkor bármikor visszaugorhatok az időben, hogy megnézzem a régi változatot.

Mindenkinek csak ajánlani tudom a Time Machine használatát, eddig a legjobb biztonsági mentést végző eszköz, amivel találkoztam.