fotó

Az ötlet megszületése után sok probléma által nehezítve végre sikerült előhivatnom első analóg fényképeimet.

A Zenithez egész olcsón lehet objektíveket beszerezni (használtan, eBay-ről 20–30€ az ára), viszont a fényképezés egész drága. Egyrészt ott a film, ami márkától és érzékenységtől függően pár száz forinttól pár ezerig terjedhet. Aztán az előtt képeket elő kell hivatni, majd jelen esetben szkennelni, ez 1800 Ft volt tekercsenként. Így egy kép ára 100 Ft fölött van, és ebben benne vannak a rosszul sikerült képek is. (Persze lehet mindezt olcsóbban is csinálni, kicsit gyengébb minőségben, szkennelés nélkül, akkor 60 Ft-ból megúszhatjuk a történetet.)

A képeket nézve el kell mondani, hogy egyrészt hozták az elvártat, azaz kis mélységélességet, és nagyobb fénytartományt, azaz kevésbé égtek ki a képek extrém világos részei.

Másrészt viszont sokkal rosszabb lett a minősége, mint vártam, ha 1:1-ben nézem a képeket. Továbbá a képek színei kicsit extrémek, a valóságtól némiképp különbözőek. Midazonáltal a képek nekem nagyon tetszenek, élvezettel fogom ellőni a többi tekercset is.

A folyóparton

Az építkezés

Anya és lánya

Mivel gyakorlatilag mindenki digitális fényképezővel készíti a fényképeit, előbb-utóbb mindenki belefut abba, hogy rendszereznie, kezelni kell a rengeteg képet, amit készített. De az csak egy dolog, ami miatt a Google Picasa a legjobb az átlagember számára.

Amire nem gondolnak az emberek

Ami miatt igazán üt a szoftver, az a hozzá kapcsolódó Picasa Web Albums szolgáltatás. Az elmúlt hetekben a Google ugyanis olyan drasztikus mértékben csökkentette az online tárhely árát, hogy mára már mindenki, de tényleg mindenki megengedheti magának: 20GB mindössze 6$ évente! (Adóval együtt). Ez egy magyar ember számára is megengedhető, hiszen éves szinten 1200 forintról beszélünk. (Szerintem hülye tehetségkutatókra többet fizetünk átlagosan, mint 1200Ft.) A 20GB pedig több évnyi fotó tárolására alkalmas.

Hogy miért olyan rettentően fontos ez? Azért mert az átlagembernek fingja sincs arról, hogy mi az a biztonsági mentés. Halvány lila gőze sincs arról, egy hardver meghibásodás miatt, vagy gyakorlatlansága miatt több év képei veszhetnek oda! Viszont egy olcsó webes szinkronizációval a lehető legjobb biztonsági mentést kapjuk: bekerül a felhőbe.

A Picasa annyira egyszerű, annyira felhasználóbarát, hogy gyakorlatilag a számítógéphez alap szinten értő felhasználók (pl.: öregebb korosztály) is könnyedén tudják kezelni.

Egyszerűség minden szinten

Importálás során egyszerűen kiválaszthatjuk, hogy mely képeket milyen mappákba szeretnénk importálni. A fájlok másolása után a rendszer már mutatja is a kész albumot és egyetlen kattintással kitehetjük az albumot a webre.

A webes megosztás pedig nem egyszerű feltöltést, hanem szinkronizálást jelent. A szinkronizálás bekapcsolásakor a Picasa létrehozza a weben az albumot és feltölti a fájlokat. Viszont, ha később módosítunk a képeken (töröljük, vagy szerkesztjük azokat), a Picasa automatikusan elvégzi a módosításokat a weben is!

Lehetőségek tárháza

A haladó, vagy nagyobb igényekkel rendelkező felhasználóknak is tartogat eszközöket a Picasa. Alap szinten szerkeszthetjük a képeket: forgatás, kivágás, fényerő, kontraszt állítás, vörös szem eltávolítás, stb. Sőt, olyan fejlett technológiával is rendelkezik, mint az arcfelismerés!

A beépített lehetőségekkel közvetlenül tudunk nyomtatni, emailt küldeni, megosztani, kollázst készíteni, fényképet előhivatni, blogolni, amit akarunk. Sőt, különböző kiegészítők letöltésével egyéb felületekre (Flickr, Facebook) is feltölthetjük a képet közvetlen a Picasaból.

Az már tényleg csak hab a tortán, hogy a Picasa elérhető minden platformon (Windows, Mac, Linux).

Csak a miheztartás végett: én Adobe Lightroom-ot használok. A Picasa-t apukám részére izzítotam be az ő gépén. Neki, tökéletes, sőt, többet is tud a kelleténél.

Talán emlékeztek még a Csináld magad állvány szerelés autóra bejegyzésemre, ahol az alábbi mercis képpel illusztráltam a felszerelt állvány használatát.

Ezt a fotót aztán bátyám benevezte a Mercedes-Fans.de oldalon megrendezett olvasói fotóversenyre. Én már majdnem el is felejtettem a dolgot, mire bátyám szólt, hogy megnyertük a versenyt!

El sem akarom hinni, még sosem kerestem pénzt a hobbimmal (nem mintha próbálkoztam volna). Eddig csak egyszer választották ki az egyik képem egy kiadványba illusztrációként, de ott csak a megtiszteltetést nyertem.

A megnyert összeget természetesen fifty-fifty arányban (nem testvériesen) elosztjuk, és visszaforgatjuk a fényképezésbe: vakut veszünk.

És innentől kezdve minden versenyen indulunk!

Sajnos, az első próbálkozásom az analóg fényképezéssel csúfos kudarcba torkollt. Tapasztalat híján még odáig se jutottam el, hogy megtudjam, a készített képek zseniálisak, vagy pocsékok lettek-e. Ugyanis a 36 kockás film kivétel közben beleszakadt a gépbe.

Történt ugyanis, hogy elméletileg a szabályok betartásával próbáltam kivenni a filmet a gépből, de valami nem volt százas, így elszakadt a negatív. Mivel ezt nem vettük észre, kinyitottuk a gépet, és láttuk, hogy ott film, de sajnos épp nem voltunk fénymentes helyen, így buktam a készített képeket. Pedig rengeteg – szerintem – szebbnél szebb képet készítettem, de ezt már nem tudom meg soha sosem.

Viszont nem adom fel, a második tekerccsel próbálkozom, ami már egy ISO 200-as, még ócsónak mondható PhotoHall cucc. Itt már igyekszem ügyesebbnek lenni a tekercs kivételénél.

Ha túl nagy az objektívünk a beépített vakuhoz, ami így beárnyékol a képen (#1), akkor külső vakura van szükségünk.

Ha nincs, még nem vagyunk teljesen elveszve. Egy egyszerű fehér papírral meglepően jó eredményt tudunk elérni. Csak tegyük a vaku alá és irányítsuk a plafon felé (#2). Tartsuk olyan laposan a lapot, amennyire csak lehet, de ne túl alacsonyan (#3). Az eredmény egy kulturáltan jó világosítás, ami már a célnak megfelel (#4).

Természetesen nem alkalmazható minden környezetben, de minél fehérebb a lap, minél könnyebben tud visszaverődni a plafonról a fény (kis tér, fehér falak), annál jobb.