Különböző okokból kifolyólag a blog elköltözött, megváltozott. Továbbra is velem, továbbra is hasonló tartalommal, de más eszközökkel él tovább. Az olvasást folytasd az új blogon>>>
Az egér amit használunk már majdnem 30 éves! A Wikipedia szerint 1981-ben szállították az elsőt, de igazi ismertséget csak 1984-ben szerzett, amikor az Apple is elkezdte a Mac-ek mellé adni.
Az egér, amilyennek ismerjük
Ezalatt a 25 év alatt azért elég sok minden változott az iparban, az egér mégis tartja magát. Persze rengeteget fejlődött: több gombot kapott, görgőt, optikai érzékelőt, vezeték nélküli működést. Az alap koncepció viszont továbbra is él: két dimenzióban mozgunk vele, az adott pozícióban pedig műveleteket végzünk: kattintunk, görgetünk.
Az idők során több alternatív megoldás is napvilágot látott, de mind követi az egér működését. Így alakulhatott ki a “hanyattegér” (trackball) és a “tapipad” (trackpad) is.
Az egér utáni élet
A fenti videóban egy meglehetősen új koncepciót láthatunk, amiben a készítők felismerik a két legfontosabb dolgot:
egyszerre több kurzort tudunk irányítani, hiszen két kezünk van és tíz ujjunk,
alapvetően jó helyen van a képernyő és a kezünk, a két dolgot nem kell közelebb vinni egymáshoz.
Viszont szerintem tévednek abban, hogy mindehhez radikálisan új megjelenítési felületre van szükségünk. Úgy gondolom, hogy a meglévő felület átalakításával lehetne a két oldalt közelebb hozni egymáshoz.
A megoldás?
Szerintem a megoldást ismét az Apple-től kell várnunk. Ahogy haladunk előre az idővel a gyártó sorra hozza az egyre innovatívabb hardvereit, amik egyre jobban szolgálják ki az igényeinket.
Gondoljunk itt csak nyugodtan a – ha jól emlékszem – MacBook Air-nél bevezetett többérzékelős tapipadra, amivel már nagyítani, forgatni is lehet, érzékelte, ha több újjal mozgatjuk a kurzort. Aztán itt van még az iPhone is, amihez olyan kezelőfelületet készített az Apple, amit azóta is másolnak. (Ebbe a sorba tartozik a tegnap megjelent Magic Mouse is, ami érintésérzékeny felületet hozott az egérre, nyugdíjba küldve a gombokat és a görgőket.
Szerintem a következő lépés a híresztelt Apple Tablet hozza majd el, ahol majd egy nagy méretű kijelzőn dolgozhatunk akár két kézzel is, hasonlóan a fenti videóban látottakkal, leszámítva a horizontális GUI-t.
Gondolom sokan találkoztak már olyan problémával, hogy az LCD monitorjuk egyik pixelje nem úgy világított, mint ahogy kellene: vagy egyáltalán nem, vagy egy fix színen. Ez azért van, mert a folyadékkristályos képernyő adott pixele nem tudja megfelelően vezérelni a piros, zöld, kék színért felelős részeket, néhány közüle beragad.
Több lehetőség van a probléma megoldására, mely lehet akár szoftveres, de akár hardveres megoldás is. Szoftveres megoldásnál egy alkalmazás folyamatosan változtatja a pixelek színét a különböző állapotok között, így próbálva elérni, hogy a hibás pixel a nagy munka hatására magától kijavuljon.
A hardveres megoldásnál az adott pixelt tesszük ki fizikai hatásnak: elkezdjük nyomkodni a képernyőt. Persze ennek is megvannak a maga fortélyai, én az ezen az oldalon olvasottakat alkalmaztam.
Ilyen még sosem fordult elő velem, de láss csodát: megjavítottam egy beragadt pixelt :-). Nekem a harmadik, Tapping method jött be. Kerestem egy fekete hátterű weboldalt, odahúztam az ablakot, hogy virítson a pixel (nálam folyamatosan zölden világított), aztán egy kihúzó filc puha, lekerekített végével óvatosan masszírozni kezdtem a pixelt. Harmadik, negyedik nyomkodásra eltűnt a zöld pixel, minden fekete volt. Leellenőriztem egy fehér háttér előtt is (ilyenkor a pixelt felépítő mindhárom folyadékkristály világít), és minden tökéletes, szép fehér, sehol egy hiba. Nagyon örülök. :-)
Szerintem a megoldást ismét az Apple-től kell várnunk. Ahogy haladunk előre az idővel a gyártó sorra hozza az egyre innovatívabb hardvereit, amik egyre jobban szolgálják ki az igényeinket.
