Különböző okokból kifolyólag a blog elköltözött, megváltozott. Továbbra is velem, továbbra is hasonló tartalommal, de más eszközökkel él tovább. Az olvasást folytasd az új blogon>>>
Azóta áttértem Macintosh-ra és egy kicsit változott is a világ, fejlődött. Igen, még ezen az elhanyagolt területen is. Hála az iPhone megjelenésének a Mac OS X beépített címjegyzéke az Address Book elkezdte támogatni a Google címjegyzékét.
Mindehez nem kell mást tennünk, mint az Address Book beállításainál bepipálni, hogy szinkronizáljon a Google-lel is. Az egyetlen trükk az, hogy ez az opció nem mindenkinél jelenik meg! Csak az iPhone tulajoknak jár. Elvileg.
Ahhoz, hogy mindenki élvezhesse ezt a remek szolgáltatást, egy kis konfigurációs fájl szerkesztésre van szükség.
Nyissuk meg vele a ~/Library/Preferences/com.apple.iPod.plist és készítsünk róla egy biztonsági másolatot. Aztán nyissuk kis a fát, és keressük meg a Family ID beállítást. Változtassuk az értéket 10001-re.
Mentük el a változtatásokat és ismét indítsuk el az Address Book-ot. Most már használhatjuk a Google megosztás funkciót.
Az egér amit használunk már majdnem 30 éves! A Wikipedia szerint 1981-ben szállították az elsőt, de igazi ismertséget csak 1984-ben szerzett, amikor az Apple is elkezdte a Mac-ek mellé adni.
Az egér, amilyennek ismerjük
Ezalatt a 25 év alatt azért elég sok minden változott az iparban, az egér mégis tartja magát. Persze rengeteget fejlődött: több gombot kapott, görgőt, optikai érzékelőt, vezeték nélküli működést. Az alap koncepció viszont továbbra is él: két dimenzióban mozgunk vele, az adott pozícióban pedig műveleteket végzünk: kattintunk, görgetünk.
Az idők során több alternatív megoldás is napvilágot látott, de mind követi az egér működését. Így alakulhatott ki a “hanyattegér” (trackball) és a “tapipad” (trackpad) is.
Az egér utáni élet
A fenti videóban egy meglehetősen új koncepciót láthatunk, amiben a készítők felismerik a két legfontosabb dolgot:
egyszerre több kurzort tudunk irányítani, hiszen két kezünk van és tíz ujjunk,
alapvetően jó helyen van a képernyő és a kezünk, a két dolgot nem kell közelebb vinni egymáshoz.
Viszont szerintem tévednek abban, hogy mindehhez radikálisan új megjelenítési felületre van szükségünk. Úgy gondolom, hogy a meglévő felület átalakításával lehetne a két oldalt közelebb hozni egymáshoz.
A megoldás?
Szerintem a megoldást ismét az Apple-től kell várnunk. Ahogy haladunk előre az idővel a gyártó sorra hozza az egyre innovatívabb hardvereit, amik egyre jobban szolgálják ki az igényeinket.
Gondoljunk itt csak nyugodtan a – ha jól emlékszem – MacBook Air-nél bevezetett többérzékelős tapipadra, amivel már nagyítani, forgatni is lehet, érzékelte, ha több újjal mozgatjuk a kurzort. Aztán itt van még az iPhone is, amihez olyan kezelőfelületet készített az Apple, amit azóta is másolnak. (Ebbe a sorba tartozik a tegnap megjelent Magic Mouse is, ami érintésérzékeny felületet hozott az egérre, nyugdíjba küldve a gombokat és a görgőket.
Szerintem a következő lépés a híresztelt Apple Tablet hozza majd el, ahol majd egy nagy méretű kijelzőn dolgozhatunk akár két kézzel is, hasonlóan a fenti videóban látottakkal, leszámítva a horizontális GUI-t.
Még fiatal, alig múlt két éves az iMac-em, meg gazdasági válság is van, de azért elgondolkodtam, hogy mik azok a dolgok, amik nélkül nem tudom eléképzelni, hogy 2–3 év múlva új gépet vegyek. Természetesen csak olyan dolgokat gyűjtök most össze, ami jelenleg nem része a portfóliónak, hiszen azokra már nem kell várni, akár már ma is megkaphatnám őket.
Az első ilyen dolog természetesen az SSD. A mostani vinyóm sem egy hangos dög, de azért mégiscsak sokkal gyorsabb és kulturáltabb megoldás egy hangtalan, mozgó alkatrész nélkül merevlemez, mint a mostani megoldások. Az biztos, hogy 500GB alatt nem lesz érdemes beruházni.
Sorban a második egyértelműen a Blu-ray író/olvasó meghajtó. Nem tudom elképzelni, hogy HD videó tartalmakat lehetne értelmesen kezelni nagy kapacitású optikai tároló nélkül. Én sem tervezem, tehát Blu-ray-t ide!
Egyértelmű, hogy USB3.0 nélkül nem fog létezni gép. Ezen keresztül kell elérnem a külső RAID tárolókapacitást, tehát ildomos, hogy jó gyors kapcsolatra van szükségem. A fényképek gépről történő letöltésénél nem várom el, hogy szuper gyors legyen, persze nem lesz hátrány.
Mindezek mellé természetesen nagy col, sok mag még több giga és persze erős grafika kell. Mindez természetesen nagggyon halkan üzemelve.
(Nem is tudom, hogy miért lepődök meg, talán azért, mert már több, mint egy hete Windows-t használok és kicsit elszoktam az ilyenektől.)
Az iMac távirányítója természetesen tökéletesen működik Boot Camp alatt is. Ezzel indítom és állítom le a Media Playert, valamint állítom a hangerőt. :-)
A mai nappal belekezdtem a nagy Windows 7, Windows Live tesztbe. Ez azt jelenti, hogy otthon csak és kizárólag a Microsoft új opercáiós rendszerének RC változatát használom, valamint a kapcsolódó szoftverek helyett a Windows Live csomag programjait, szolgáltatásait.
Nem, nem őrültem meg teljesen, csak az egyszerű kíváncsiság hajt, hogy megismerjem a Microsoft legújabb elképzeléseit az operációs rendszerről és a kapcsolódó szolgáltatásokról.
Alapvetően azt szeretném megtudni, hogy használható-e a Windows 7, vagy ismét egy Vistához van szerencsénk. Én a mai napig XP-t használok mindenhol, ahol ez fontos, de telnek-múlnak az évek, lassan azért azt is le kell váltani. Emellett nagyon érdekel, hogy a Google szolgáltatások alternatíváival is lehet-e boldogulni.
Szerintem a megoldást ismét az Apple-től kell várnunk. Ahogy haladunk előre az idővel a gyártó sorra hozza az egyre innovatívabb hardvereit, amik egyre jobban szolgálják ki az igényeinket.
Még fiatal, alig múlt két éves az iMac-em, meg gazdasági válság is van, de azért elgondolkodtam, hogy mik azok a dolgok, amik nélkül nem tudom eléképzelni, hogy 2–3 év múlva új gépet vegyek. Természetesen csak olyan dolgokat gyűjtök most össze, ami jelenleg nem része a portfóliónak, hiszen azokra már nem kell várni, akár már ma is megkaphatnám őket.
