Különböző okokból kifolyólag a blog elköltözött, megváltozott. Továbbra is velem, továbbra is hasonló tartalommal, de más eszközökkel él tovább. Az olvasást folytasd az új blogon>>>
Azóta áttértem Macintosh-ra és egy kicsit változott is a világ, fejlődött. Igen, még ezen az elhanyagolt területen is. Hála az iPhone megjelenésének a Mac OS X beépített címjegyzéke az Address Book elkezdte támogatni a Google címjegyzékét.
Mindehez nem kell mást tennünk, mint az Address Book beállításainál bepipálni, hogy szinkronizáljon a Google-lel is. Az egyetlen trükk az, hogy ez az opció nem mindenkinél jelenik meg! Csak az iPhone tulajoknak jár. Elvileg.
Ahhoz, hogy mindenki élvezhesse ezt a remek szolgáltatást, egy kis konfigurációs fájl szerkesztésre van szükség.
Nyissuk meg vele a ~/Library/Preferences/com.apple.iPod.plist és készítsünk róla egy biztonsági másolatot. Aztán nyissuk kis a fát, és keressük meg a Family ID beállítást. Változtassuk az értéket 10001-re.
Mentük el a változtatásokat és ismét indítsuk el az Address Book-ot. Most már használhatjuk a Google megosztás funkciót.
Nem kell túl nagy koponyának lenni ahhoz, hogy az ember lássa, az USA-ban minden telefon szétnyithatós. Bármelyik filmet, sorozatot nézi az ember, nem is lehet másfajta telefont látni. Azt olvasom több helyen, hogy ez így is van, hagyományos telefonnal nem lehet érvényesülni.
Épp ezért is érdekes számomra, hogy tud az Apple iPhone-ja ilyen sikeres lenni a szülőhazájában. Igaz, az már nem telefon, hanem inkább telefonálásra is alkalmas PDA, de hát mégis úgy adják el, hogy az egy telefon.
Ha emlékeim nem csalnak, egyetlen nem szétnyithatós telefon jött még be az embereknek USA-ban, az pedig a Mátrix-ban szereplő Nokia 8110 (és még esetleg a Mátrix 2-re készült telefon a Samsung SPH-N270). Viszont azt is látni kell, hogy itt van vizuális jele annak, hogy az ember telefonál: el kell csúsztatni a telefon alját.
Miért van az, hogy az emberek úgy veszik fel a telefonot, hogy nem mutatkoznak be? Felhívnunk egy számot, amit lehet, hogy többen is fel szoktak venni (legyen az akár mobil, akár vezetékes), és a vonal túlvégén ülő pacák csak annyit mond, hogy Halló?. Ilyenkor az ember a hangból megpróbálja kideríteni, hogy azzal beszél-e, akivel szeretett volna, de előfordul, hogy ez nem jön össze, és kínos szituációba kerül: Még jó, hogy nem az anyád vette fel a telefont, ki nem állom!
Persze vannak erre is módszerek, az embernek csak annyit kell mondania, hogy Jó napot kivánok, XY-nal szeretnék beszélni. Nem egy egetrengető dolog ez sem, de mennyivel egyszerűbb lenne, ha a sima halló mellett az ember hozzátenné, hogy Halló, XY vagyok.
Miért van az, hogy az amerikai filmekben, a telefonbeszélgetések végén sosem köszönnek el egymástól a felek? Se egy Köszi, vagy Akkor holnap este, esetleg Viszlát, vagy Csá a beszélgetés végén. Ezek ilyen bunkók, vagy ennyire sietnek?
Miért van az, hogy az emberek úgy veszik fel a telefonot, hogy nem mutatkoznak be? Felhívnunk egy számot, amit lehet, hogy többen is fel szoktak venni (legyen az akár mobil, akár vezetékes), és a vonal túlvégén ülő pacák csak annyit mond, hogy 
