Videókamerát vettem

Már bő két hete annak, hogy megérkezett az első saját videókamerám. Nem kell nagy dologra gondolni, csak hobbi kamerázásra vettem, épp, hogy legyen mivel felvenni a családi eseményeket.

Az alap elképzelés az volt, hogy kell egy olcsó kamera, ami 16:9-es képarányban tud felvenni úgy, hogy könnyen és gyorsan tudom a videókat számítógépen katalogizálni, szerkeszteni. Az olcsóság miatt kapásból ki kellett zárnom a HD minőségű gépeket, de ezt nem is bántam annyira, tekintve, hogy nincs is annyi tárolókapacitásom, amivel ezeket a rettentő méretű fájlokat archiválni tudnám. A 16:9-es képarány gyakrolatilag már alap, nem volt igazán probléma ennek a kritériumnak a betartása. Az adatok tárolása már teljesen más kérdés.

A felvétel tárolásának tekintetében alapvetően három lehetőség közül lehetett választani: DV kazetta, írható DVD, HDD. Mindegyiknek meg van az előnye, és a hátránya is, személy szerint én a HDD-s verzió mellett tettem le a voksomat. A DV kazettás megoldás szerintem már a múltté, legalábbis én nem kívánok a jövőben semmilyen szalagos egységgel bajlódni, tekergetni, végignézve átmásolni. A DVD már jobb, itt nem kell szarozni a tekeréssel, viszont kinek van kedve folyamatosan DVD-ket cipelni magával, cserélgetni azokat. Ráadásul számítógépre átteni sem olyan egyszerű, mint a HDD-s verziót. Ebben az esetben ugyanis a beépített merevlemezre ment a kamera, amit egyszerűen átmásolhatunk a számítógépre, mintha csak egy külső vinyó lenne. Persze ennek megvan az a hátránya, hogy ebben az esetben mindig kell egy számítógép, vagy valamilyen más eszköz, amivel lementjük a videókat a kameráról, illetve az is, hogy így korlátozott mennyiségben tudunk csak felvenni a kamerával.

A választás a JVC Everio G sorozat GZ-MG330 típusára esett. Kinézetre nagyon aranyos kis kamera, inkább már női eszköznek látszik, tekintve, hogy három színben is lehet kapni. (Mint tudjuk a nőknél elsődleges, hogy milyen a színe a készüléknek, gondoljunk csak itt autóra, vagy mobiltelefonra; a készülék tudása csak a kinézet után jön.)

A kamera tényleg kicsi. Simán elfér a tenyeremben, egyáltalán nem látszik első ránézésre, hogy ez egy kamera. A mérete 113×68×54 mm, a súlya pedig az akkumlátor méretétől függően 310–360g között változik. A merevlemezes tárolásnak köszönhetően további milimétereket nyertek azzal, hogy nem kellett kidolgozni semmilyen kazetta, vagy DVD kiadó automatikát.

Optikai kereső, mint olyan nincs a gépen, csak egy kihajtható, 16:9-es, 2.7''-os LCD képernyő. A gép irányításáért felelős gombok szerintem a megfelelő helyeken vannak, könnyen használhatóak és kezelhetőek. Külön érdekesség, hogy a kihajtható LCD-n érintés érzékeny gombok vannak, így azokat elég csak megérinteni, hogy működésbe lépjenek. A görgetéshez a képernyő jobb oldalára elhelyeztek egy részt, amin csak végig kell húzni az ember ujját, és már görget is a megfelelő irányba. Nagyon penge, ráadásul szépen mutatja, hogy hol értél hozzá, tiszta Knight Rider az egész, csak kékben. A kijelző szép, tiszta, éles képet ad, legalábbis nekem semmi gondomb nincs vele.

A felvételkor MPEG-2-be ment, Dolby Digital sztereó hanggal. A minőségi beállításoktól függően 720×576 felbontásban és 8,5Mbps, 5,5Mbps, illetve 4,2Mbps adatsűrűséggel ment. Számomra érdekes volt, hogy a 720×576-os felbontás nem 16:9-es arányú, de még nem is 4:3-as. Ez kérlek pontosan 5:4 arány. Jogosan merülhet fel benned a kérdés, hogy akkor most hogyan lesz ebből 16:9, vagy 4:3 arányú kép? Egy kis utánaolvasás után jómagam is rájöttem, hogy ez úgy csinálják, hogy a pixelek száma minden esetben 720×576, viszont a pixelek mérete nem minden esetben 1:1-hez arányú. 4:3-as képaránynál a pixelek 16:15-höz arányúak, míg 16:9 képarány esetében ez 1.422:1.

A kamerához kapott akkumlátorral kn 1 óráig bírja a felvételt. Ezért vettem egy Starter Kit-et hozzá, ami tartalmazott egy táskát és egy háromszor nagyobb akkumlátort. Így akár három órán keresztül tudom újratöltés nélkül használni a kamerát, és még egy tartalék akkum is van.

A gépet USB 2.0-án felcsatlakoztatva az iMac-re a betöltött iMovie rögtön érzékeli is, és megjeleníti a felvételeket, indulhat az importálás. Kiválasztom, hogy miket szeretnék felmásolni az Event Library-ba go, és már kúszik is a bitkolbász. Pár perc alatt fenn van a cucc, lehet vágni, szerkeszteni, feliratot rárakni, zenét alárakni, narrátor szöveget felmondani, stb.

Összességében teljesen meg vagyok elégedve a géppel, remélem megszolgálja a pénzét.