Lora

Nem vagyok egy Réz András, nem is értek a filmekhez, de azért van véleményem. Ma este sikerült megtekintenem Herendi Gábor: Lora című filmjét a 38. Filmszemle alkalmából. Szeretem a magyar filmeket, valahogy a miénk, érdekel, tudni akarom, hogy milyen filmeket tudunk csinálni, tetszik-e, szórakoztat-e. A legtöbb magyar filmmel az a bajom, hogy teljes nihil az egész. Alig várom, hogy mondjon valamit, átadjon valamit, de sajnos legtöbbször azt, hogy vége legyen. Így voltam a Moszkva térrel, a Roncsfilmmel és a Kontrollal is.

Aztán persze ott a másik oldal, amikor könnyed, szórakoztató film sikerül, lehet rajta röhögni, megnézném mégegyszer, jól szórakoztam, de nincs különösebb mondanivalója. Lásd pl.: Üvegtigris, Magyar vándor, Csinibaba, Csapd le csacsi, Legényanya.

Ma este örültem először annak, hogy egy jó filmet látok. Büszke voltam, mégis csak a mi kutyánk kölyke! A Lora egy olyan film, amin jót szórakoztam, sokat nevettem, de sokat el is gondolkodtam. Érdekes volt a történet, jó volt megcsinálva, felépítve. Külön öröm volt számomra, hogy nem híres szinészek játsották a főszerepeket. Persze volt itt Badár, Reviczky és Csuja is, de csak mellékszerepekben.

Piszkosul utáltam már minden magyar filmben, hogy van egy koncert amin végig kell hallgatni egy számot, hogy bemutatják az országot/Budapestet, hogy milyen szép. A Lorában nem volt ilyen. Persze volt itt is zene, sőt zenekar is koncerttel, de ez nem egy jelenet volt a filmben, hanem szerves része. Üzenet volt ez is. Az, hogy az egész Pesten játszódott, csak onnan lehetett tudni, hogy lövésnyomok voltak a falakon. Belváros, ugye. Meg persze a Feneketlen tó is feltűnt, de csak azért, mert ismerem a helyet, a filmben nem volt központi szerepe.

Egy szó, mint száz, szerintem nagyon jól sikerült ez a film, aki teheti, nézze meg.